SZÁSZ RAMÓNA

Szász Ramóna

Szász Ramóna

A szelek

2021. július 01. - Szász Ramóna IBELC

���A szélről jutott eszembe ⛵️
„Figyeld a szelet, hogy merre fúj!” – mondják, amikor az életünk, kapcsolataink vagy karrierünk irányát keressük.
Miközben a szelet valójában nem látni. Csak azt, amit felkavar, amibe belekap: a függönyt, a vitorlát, a faleveleket…
Életünkben is fújnak szelek. Sőt, egy vihar után, még ha el is ült a szél, belül tovább zakatol és korlátoz bennünket a félelem, hogy „mi van ha megint…”.
Pedig a hajókat sem a szél irányítja! Ők csak használják a szelet, hogy arra menjenek, amerre a céljuk van. Néha még szembe széllel is haladnak. És így kell nekünk is.
Tehát amikor arra figyelünk, kedvező-e a szél, hibázunk. Valóban létezik, hogy jó dolgokat teszünk, amelyek végül arcul csapnak és koppanunk, mert a szél szembefújt. De attól azok még jó dolgok. Kedves vagy valakivel, de balul sül el. Van, akinek egész életében szembe fújt a szél. Nem voltak jó szülei, nélkülözésben nőtt fel, és meg kellett tanulnia, miként haladjon szembeszélben.
Igen, valaki meg hátszeles, és csak megszületnie volt nehéz – mondom én is néha.
Azonban a vihar már elült, és te még mindig úgy érzed, szembe fúj. Mert az elméd bizonyítékot keres egy régi berögzött megfigyelésére, ami többé már nem is igaz. És mindig figyelsz, merre fúj a szél, és megpróbálod meghatározni, merre jó haladni, de közben elveszíted a személyiséged. Figyelsz a szélre, hogy megtudd, milyen módon fognak téged kedvelni például, holott magadra és a célodra kellene figyelni. Mert a szelek változnak.
A szél olyan is, mint egy hangulat, mint az érzelmek, amelyben elkötelezed magad valami iránt. De az a hangulat, ami belevisz egy döntésbe, sosem olyan, mint amiben akkor vagy, amikor ki kell tartanod a döntésed mellett.
Ha a kedvező szelet hajkurászod, egy láthatatlan dolgot keresel. Mindig lesz olyan, hogy nem kedvez a szél neked ahhoz, hogy például megbocsáss valakinek. De szembe kell menned az érzelmeid szelével ahhoz is, hogy szabadon megtégy helyes dolgokat akkor is, ha nem érzed.
Haladj szembe széllel. Ne a szelet figyeld, hanem a célod. A szelet pedig használd, hogy elérd a célod.
Például döntöttél egy személy mellett, amikor kedvező volt a szél. Ha változik is a széljárás, inkább arra keress bizonyítékot, miért tarts ki mellette. A szelek változnak, de az elkötelezettség stabil.
Ne az időjárás előrejelzéssel konzultálj a döntéseid, tetteid előtt, hanem a hiteddel, a szíveddel.
Aki mindig csak a kedvező időjárásra vár, sosem fog vetni. Aki mindig a felhőket figyeli, sosem fog aratni. Aki a kedvező feltételekre vár, nem kötelezi el magát.
Hány ember nem kezdett bele dolgokba, mert a szelet figyelte. Hányan nem teszik meg, ami a szívükben van, mert nem kedvező a szél – értsd: nincs elég idő, nincs elég erő, nincs elég pénz stb. Például, mondhatja valakik „egy nap könyvet írok”, de még egy naplóba sem kezdett bele.
Egy elképzelt forgatókönyv távol tart a valóságos lehetőségtől, ami már ott van.
A szelet figyelni azt jelenti, bárcsak mások lennének a körülmények, ahelyett, hogy értékeled azt, amiben most vagy.
A hit az, amikor megbízok az időzítésbe, függetlenül a széltől (érzelmek, körülmények).
Mondod, mindennek rendelt ideje van. Ám közben elfelejtjük, mennyi dolog is történt már velünk a rendelt időn kívül.
Hányszor figyeltük a jelentést, és nem olyan idő lett. Hányszor figyeltük a gazdasági mutatókat, a rémhíreket, hogy milyen életünk lesz – és mégis boldogultunk. Ezért bátran figyelj inkább a hitedre, mint az időjárás előrejelzésre.
Hát ezek jöttek szembe velem ma reggel az én-időm alatt.
Hátha nektek is hasznos.
Szeretettel:
Ramóna �

A keresztény coaching

 

 A Keresztény Coaching

 

A Coaching általánosságban véve egy olyan partneri folyamat, egy olyan gondolatébresztő és kreatív együttműködés, amelyben a Coach az illető mellé állva, szakmai tudásával arra inspirálja őt, hogy a legjobbat hozza ki önmagából, a már benne levő erőforrásokat mozgósítva fejlődést érjen el a személyiségében. A Coach segít beazonosítani, hogy a mostból, a jelenlegi állapotból miként juthat el az illető, hogyan érheti el azt a célt, amit kitűzött maga elé.

 

A keresztény coaching azon az alapon állva működik, hogy Isten mindenkinek az életére személyes tervet adott át, aminek véghezviteléhez tehetségek egyedi kombinációjával ruházta fel, hogy a számára kijelölt helyen az életben kiteljesedjen, és betöltse azt az életfeladatot, amire született.

 

Ez nem pásztorlás, nem történik kéretlen tanácsadás, és a Coach nem mondja meg a tutit. A keresztény coaching nem egy újabb női vallás, aminek felavatatlan papnői varázsolnak boldog-boldogtalant. A legmagasabb nemzetközi etikai követelményeknek megfelelően és szakmai minősítés birtokában, egyetemi képzésben és többéves kapcsolódó szakterületen szerzett tapasztalattal a háttérben nyújt támogatást a Coach.

 

A keresztény Coach, egy személyi edzőhöz hasonlóan, feltárja a jelenlegi helyzetet, és személyre szabott edzéstervet készít, amelynek követésével elérhető a kitűzött cél. Figyelembe veszi az erősségeidet és gyengeségeidet, nem minősítve egyiket sem, hisz az életfeladat tükrében mindkettőnek a szerepe, értéke világos.

 

A coaching folyamat az emberről szól. Középpontban nem a coach, vagy az ő saját elképzelése, véleménye áll. A keresztény coach segít fókuszban tartani Istentől kapott életcélod. Egy személyes kapcsolat, ahol meghallgatnak, hisznek benned, feltétel nélküli pozitív elfogadással, empátiával viszonyulnak feléd.

 

Az ICF, a Nemzetközi Coach Szövetség meghatározása szerint a coachokat arra képzik ki, hogy aktívan figyeljenek, meghallgassanak, és az ügyfél egyedi igényeinek megfelelően válogassanak szakmai eszközeik tárházából, arra törekedve, ami az illető számára a leginkább hasznos, értékes, működőképes, hiszen mindenki másképp működik.

 

Arra ösztönzi az illetőt, hogy ő találja meg a megoldást, hisz az ügyfél ismeri önmagát legjobban. A coach feladata, hogy oly módon támogassa az illetőt, hogy jelenlegi képességeit, erőforrásait, kreativitását mozgósítsa, amikkel már rendelkezik.

 

A keresztény coaching annak művészete, miként tegyünk képessé egyéneket és csoportokat arra, hogy eljussanak onnan, ahol vannak, oda, ahova elérni szeretnének. A coaching során lelki gyógyulás is történik. Olyan erőteljes kérdések hangzanak el, amelyek olyan dolgokra irányítják rá az ügyfél figyelmét, amikre korábban nem gondolt, vagy lehetetlennek tartott. A folyamat során feltárul a szív, felszínre jönnek az ember életét titokban irányító alaphiedelmek, amelyek a döntéseinket tudattalanul vezérlik; lelepleződnek gondolatok, meggyőződések, beazonosításra kerülnek rögeszmék, amelyek akadályokat jelentenek a fejlődésben, előrehaladásban.

 

Jelentős pszichológiai tudásuk és gyakorlatuk latbavetésével kihívást intéznek az ember felé, hogy proaktívan mozduljon ki jelenlegi állapotából abba az irányba, ami a világosabb és kiegyensúlyozottabb életvitel és gondolkodásmód felé viszik.

 

A keresztény coachoknak nincsenek rejtett szándékaik, vagy személyes érdekük abban, hogy az illető melyik utat választja: egyetlen céljuk, hogy a jelen és a kívánt jövő között tátongó szakadékot segítsenek áthidalni. Természetesen az inspiráció nagy szerepet kap, ugyanakkor nem szellemi beavatkozásról van szó. A kezdeményezés és az aktivitás az ügyfélnél van.

 

Partnerek és társak vagyunk egy utazásban.

 

Szakértelmünk és gyakorlati tapasztalatunk miatt fordulnak hozzánk. A keresztény coaching a stabilitásról és növekedésről szól. Ugyanakkor etikusak és korrektek vagyunk abban, ami nem a szakterületünk.

 

Ha érdekel a téma, szívesen elküldök számodra ingyenesen egy könyvecskét, amely sikeresen megállta a helyét a Nemzeti Tehetségprogramban is.

 

Vezető vagy menedzser?

 

 

Vezető vagy Menedzser?

 

 

Képzeld most el, hogy mindannyian valahol egy dzsungel közepén vagyunk, és meg kell találnunk, hogyan lehet kijutni. Nos, ami a legtöbb szervezetben történik, az az, hogy mindenki a földön téblábol, bozótvágóikkal a kezükben, és csak aprítják a dzsungelt, keresve, merre a csudába is van a kiút. Sok vezető úgy gondolja, hogy ott kellene lennie lent a földön, a dzsungel alján, az embereivel együtt vágva a sűrűt. A probléma azonban az, hogy ha mindenki a földön van a sűrű dzsungelben, senki sem láthatja, melyik irányba kell haladni. Mindenki ugyanazon a helyen van.

Kommunikációs tréningjeim keretében több száz órát beszélgetek olyan, vezető pozícióban levő személyekkel, akik mélységeiben tárják elém cégük vezetési koncepcióját, működését, kérdéseit.

A definíció szerint a vezető állítja fel és definiálja a szervezet vagy csapat vízióját, látását. Világos végcélt és eredményeket állapít meg, és saját példájával mutatja be csapata tagjainak, miként járulhatnak hozzá a szervezet általános sikeréhez. Lényegében a vezető abba az irányba mutat, amelybe a tagoknak menniük kell, más szavakkal, arról gondoskodik, hogy az emberek tudják, merre tartanak.

 

Olyan vezetőre van szükség, aki felmászik a fa tetejére, a dzsungel legmagasabb fájára, és ott szerte néz, felméri a dzsungel méretét, és megtalálja a leggyorsabb vagy legjobb kiutat. Ezután az kell, hogy mutassa meg a dzsungel alján levő embereknek a helyes irányt. Aztán természetesen ő is leereszkedhet, hogy segítsen a csapatnak előrelépni, de ettől még szükségünk van a vezetőre fenn a fa tetején, hogy mindenki összehangoltan segítse az előrehaladást.

 

És itt lép be a képbe a menedzser. Karrier coaching üléseimen többször napvilágot lát, hogy személyiségjegyeik és intelligencia/gondolkozási típusuk alapján kiváló szervező, motiváló, instruáló emberek nem érzik magukat vezető egyéniségeknek, miközben nagyszerűen betöltik a menedzseri feladatokat. Ez azért lehetséges, mert valójában a menedzser az, aki a vezető látását lebontja egészen konkrét lépésekre, a megfelelő területre vonatkozó instrukciókra: például táp és betegek középen (pl. pénzügy, back office, termelés), puskával rendelkezők hátul és oldalt biztosítják a védelmet (pl. jog, beszállítók, piacelemzés, versenytársak), a bozótvágóval rendelkezők pedig elől törik az utat (pl. sales) stb.

 

Innentől a fantáziádra bízom.

 

 

 

 

<!-- [if gte mso 9]> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUs

A Mentor, a Coach és a Tanár

                                                                       

                                                                            A Mentor, a Coach és a Tanár

Abban a kiváltságban volt részem, hogy a tanárképző főiskolát egy olyan intézményben végezhettem el, amely coaching szemléletű, személyközpontú segítőket képzett, konkrétan Carl R. Rogers-i alapelvek és terápiás eszközök integrálása által, hogy olyan tanárokká váljanak, akik képesek szerepet játszani a tanulók „egészségesen funkcionáló személlyé” válásában.

Ilyen értelemben nem is hagyományos tanárképző volt, hiszen—mint látni fogjuk—a szó legnemesebb és legideálisabb értelmében vett tanárai egyúttal Coachok, illetve Mentorok is lettek.

A Coach, a Mentor és a Tanár személye egyedi. A különböző működések ellenére, hármójuk egy személyben való—szerintem szerencsés—létezése úgy a coaching, mint a mentorálási és tanulási folyamatot még teljesebbé és eredményesebbé teszi.

                                                                         Ki a Mentor és mi a mentorálás?

Mentor a görög mitológiában Odüsszeusz barátja volt, akire rábízta fiát, Télemakhoszt, hogy távollétében ügyeljen az ifjú fejlődésére. Különleges kapcsolatuknak, valamint a Mentor álruhájában megjelenő Athéna istennő személyre szóló bátorításának és gyakorlati tanácsainak köszönhetően, az ókori irodalmi műből számtalan tanulságot és bölcsességet, belátást nyerhetünk.

A személynév ’Mentor’ átkerült a latin, valamint más nyelvekbe, mint olyan kifejezés, ami azt a személyt jelöli, aki bölcsességet és tudást oszt meg egy nála kevésbé tapasztalt társával. A leglényegesebb elem a történetben azonban az, hogy Mentor Odüsszeusz számára egy tökéletesen megbízható, bölcs segítő volt. Láthatjuk, hogy a mentorálás egy olyan segítő folyamat, amely helyet készít egy máskülönben gátba ütköző „tanulásnak” - és ez az a pont, ahol a három szerep összeér.

                                                                                Bármit tanulunk is!

Azt vallom, és praxisom során arra törekszem, hogy sikeres tanulás akkor valósul meg, amikor melegséges, befogadó és elfogadó környezetet alakítunk ki a (bármit) tanulni vágyó számára, amiben önmaga lehet, és ahol időközben egy még jobb ön-magává válik. A segítés csakis kölcsönös bizalom légkörében lesz hatékony. Ezen a ponton azonban már elmosódik a határ a coaching és a mentorálás között, a tanárról vallott nézeteink pedig alapjaiban véve rendülnek meg, és/vagy épülnek újjá.

                                                                                  A kapcsolat

A világos céllal rendelkező kapcsolatba—szintúgy az egyes találkozókba—mindkét fél önkéntesen, önálló döntés eredményeképpen lép be, viszonyuk tehát világos alapokon álló „szerződésre” van fektetve. A „táncrend” mellett azonban a folyamatot szakmailag az teszi sikeressé, hogy a Segítő önreflektív módon van jelen. És ezzel egy izgalmas, mély ismerethez érkeztünk el.

A Segítő nemcsak az idejét, hanem főként aktív figyelmét, empatikus elfogadását adja. Tanácsot nem szükséges megosztania, hiszen miután belehelyezi magát kliense problémájába, a megoldásnak is részévé válik azáltal, hogy ügyfelét egy tanult látásmódtól egy mélyebb belátáshoz, új megértéshez juttatja el. Közös utazásuk során az illető ’aha’ élményei mindkettőjük fejlődését formálják! Mindkettőjükét!

A Segítő ugyanis maga is egy fejlődő, tanulásban levő személy, aki kristálytiszta képpel rendelkezik saját fejlődésével kapcsolatban. Az emberekről és problémáikról való tudása és újabb tapasztalatai folyamatos tanulást eredményeznek számára.

A bizalom és ráhagyatkozás olyan magas foka valósul meg a kapcsolatban, ami olyan témák felszínre kerülését segíti elő, amiket az ember általában lefojt vagy el-némít.

                                                                               „Dupla vagy semmi”

A segítő folyamat során úgynevezett „kettős tanulás” megy végbe: tanulás, amely egyszerre segít a jelenlegi probléma megoldásában és a jövőbeli következők elkerülésében azáltal, hogy tanulmányozza a probléma folyamatait, elemeit és körülményeit.

A „kettős tanulás” (double-loop learning) magában foglalja a célok és döntéshozatali folyamatok módosítását a tapasztalat tükrében. Kifejtem!

Az első tanulás a célokat és döntéshozatali szabályokat, módokat használja, míg a második lehetővé teszi azok módosítását. A double-loop learning felismeri, hogy egy probléma definiálása és megoldási módja szintén része lehet a problémának, ilyeténképpen ez a módszer, illetve tanulási folyamat rendkívül hasznos vállalati, szervezeti környezetben, hiszen kreativitásra és innovációra ösztönöz, messze továbbmenve a pusztán a változásokhoz való igazodáson vagy a változások elé kerülésen—ami napjainkban oly kritikus kérdés!

Szembe állítva az egyszerű tanulással, amely egy ismételt próbálkozás ugyanazon probléma esetén, de módszerváltás és a cél megkérdőjelezése nélkül, a kettős tanulás messze nagyobb összefüggéseket vesz észre.

„A termosztát automatikusan bekapcsolja a fűtést, ha a szobahőmérséklet 20C alá esik. Ez az egyszeri tanulás. Ám a termosztát feltehetné a kérdést: „miért pont 20 C?”, majd feltárná, vajon más hőmérséklet gazdaságosabb lenne-e a kívánt cél eléréséhez, a szoba felmelegítéséhez? Ez utóbbi a kettős tanulás.” - mondta Chris Argyris a „Hogyan taníts okos embereket tanulni” c. könyvében.

                                                                                       Összefoglalás

Egy ember hozzásegítése ahhoz, hogy tanuljon (ismét: bármit) egy gyönyörű fel-adat. Láthatod, ahogy az illető növekszik, fejlődik, és közelebb kerül ahhoz, hogy beteljesedjen. Nagyszerű tanárok, coach-ok, mentorok és tanácsadók a különbözőségek ellenére két közös vonással rendelkeznek: támogatottjuk iránti mély tiszte-lettel azon dolgoznak, hogy képesek legyenek elérni a céljaikat; másrészt tudatában vannak annak, hogy maguk is tanulnak és fejlődnek: azaz a növekedés a gondolkodásmódjuk legfőbb jellemzője.

Köszönöm szépen, hogy elolvastad! Örömet okoznál, ha megírnád, írásom mely pontokon érintkezik a te értékadásoddal, segítéseddel?

Szeretettel:

Ramóna

Grit - nem kell tehetségesnek lenned, hogy sikeres légy!

Értékes és tehetséges emberek időznek a partvonalon. Érzik, több van bennük, mint amit jelenlegi életük tükröz. Szemlélik – csendben vagy morogva –, ahogy náluk ügyetlenebb emberek mégis többre viszik. Már rég ráeszméltek arra, valami mástól függ, hogy ki mit ér el az életben, ám még mindig nem tudják pontosan, hogy mi az. Némelyek közülük talán ismerik is az utat, de nem mernek rálépni.

 

Facebook hátterem és a csatolt fotó is egy sas, amely kecsesen, ám eltökélten suhan az égbolton. Szemei előre szegezve, erős szárnyait kifeszítve, siklik a magasban. Az ág vagy sziklaorom, amelyről felröppent, már apró pontocska csupán. A korábban közel levő dolgok eltávolodtak tőle, és új helyszíneken jár. Egészen más perspektívából szemléli az eseményeket.

 

Ezzel valójában el is értem írásom témájához: a szárnyaláshoz! Ám nem hangzatos motivációs szlogenként szeretném, hogy emlékezz rá. Szárnyalni azt jelenti, hogy képes vagy más perspektívából szemlélni az eseményeket.

 

Nem kell kiemelkedően tehetségesnek lenned, hogy szárnyalj!

 

Mondom ezt én, akinek a tehetséggondozás a kutatási területe, aki hiszi és vallja, mindenki tehetségek és értékek egyéni kombinációjával születik.

 

Amikor a New yorki Relay Graduate School of Education kurzusára jártam, ahol a „Jellemnevelés és pozitív tanteremi légkör” tárgyat hallgattam, egyik tanárom a híres pszichológus tudós, professzor, a Grit c. mű szerzője, Angela Duckworth volt.

 

Angela vallja, hogy igaz az, hogy tehetségesség kérdésében nem egyenlőnek születtünk, ugyanakkor az, hogy mennyire sikeres valaki, attól függ, hogy milyen keményen dolgozik érte.

 

Mindenki életében megfigyelhető, aki világviszonylatban is kiemelkedő eredményeket ért el, hogy a kezdeti éveket rengeteg munkával, tanulással töltötte. Próbálták például megfejteni, mi lehet Michael Phelps titka, és mindenre gyanakodtak, de elfelejtik, hogy a sportoló napi majd’ 16 órát a vízben tölt! Szóval röviden: a tehetségesség túl van értékelve. És fordítva, a kitartás és az erőfeszítés (grit) háttérbe van szorítva. A nagyságért ugyanis megdolgoznak.

 

Kutatásai alapján Angela Duckworth azt tapasztalata, és meggyőződése, hogy az erőfeszítés és a kemény munka, a gyakorlás sokkal nagyobb szerepet játszik az ember sikerességben, mint a tehetség.

 

Él a mondás, miszerint „gyakorlat teszi a mestert”, ám a tapasztalat az, hogy csak a jó gyakorlása tesz mesterré.

 

"Ha abból a feltételezésből indulunk ki, hogy minden, amit igaznak vélünk, valóban igaz, akkor vajmi kevés remény marad az előrejutásra."

 

(Orville Wright)

 

Orville Wright, akitől az idézet származik, és fivére, Wilbur Wright bicikli üzletből származó hulladék alkatrészekből építettek szárnyakat, és ezzel örökre megváltoztatták a világot. Minden egyes bukás után újra és újra megpróbálták, pedig a szél szembe fújt velük. Bármi is volt a titkuk, a felfedezés iránti kitartó lelkesedésük forradalmasította a repülést.

 

Minden vállalkozás, azaz minden, amire vállalkozol, a megfelelő gondolkodásmód kialakításával kezdődik, ami pedig a jellemünkben tükröződik.

 

A jellem mások és önmagunk irányába megnyilvánuló gondolkodásmódot, cselekvést és érzelmeket jelent. Az ember karaktere, jelleme magába foglalja a szíve, a lelke és az elméje legbensőbb erősségeit. A szív erőssége (mint például a hála és a kedvesség) harmónikus kapcsolatok kiépítésére teszik alkalmassá az embert. Az elmebeli erősségek (mint például a kíváncsiság és a kreativitás) önálló gondolkodást tesznek lehetővé. Az akarat ereje (mint amilyen grit, azaz a kitartás/elszántság, valamint az önuralom) céljaink eléréséhez segít bennünket hozzá.

 

Amikor Angela a tanfolyamon bejelentkezett, kiemelte a grit jelentőségét a jellemfejlődés során, amire azért van szerinte szükség, mert erőfeszítés nélkül a tehetség is csupán kihasználatlan lehetőség. Arra helyezte a hangsúlyt, hogy valójában erőfeszítés és kitartó munka révén válik az ember produktívvá.

 

A grit az értelmező szótár szerint az elme, illetve a szellem szilárdságát jelenti. Hajthatatlan bátorságot jelent a nehézségekkel és a veszéllyel szemben. Egy jellembeli pozitív hozzáállás menyilvánulása, ami mély érdeklődésen, kíváncsiságon alapul, pontos cél irányába feszülő gyakorlás által halad előre, és a remény ad számára energiát.

 

Bármilyen háttérrel rendelkezik is az ember, mindenkinek dolgoznia kell valamin.

 

Több száz diákot fejlesztettem, tinédzsertől nyugdíjas korúig, és azt tapasztaltam, hogy nem az életkor, nem az anyagi helyzet, nem is a tehetségesség az, aminek köszönhették, hogy gyorsabban tanultak társaiknál – hanem a hozzáállásuknak, az érdeklődésüknek, és motiváltságuk szintjének, valamint befektetett munkájuknak.

 

Volt egy közös abban, amiből meg lehetett ítélni, ki lesz sikeres. Nem valamilyen féle intelligencia volt az, hanem elszántság és kitartás egy hosszú távú cél, életfeladat, álom érdekében.

 

A grit tehát azt jelenti, hogy képes vagy kitartani a jövőd, a hosszabb távú célod mellett. Ez egy szilárd munka etika.

 

A tanulásra, fejlődésre való képesség nem fix. Az agy képes változni (neuroplaszticitás), ugyanis azzal a különleges tulajdonsággal rendelkezik, hogy kihívás elé kerülve "növekedésnek" indul (értsd: strukturáltabb lesz)!

 

Szeretettel:

 

Ramóna

 

 

<!-- [if gte mso 9]> <w:lsdexception locked="false" semihi

A Carl R. Rogers féle tanárképzés és oktatás

A rogers-i humanisztikus tanárképzés és oktatás

Carl R. Rogers humanisztikus elméletével és gyakorlatával forradalmit alkotott a pszichoterápiában, miszerint "a kliens tudja a legjobban". Elévülhetetlen érdeme, hogy lefektette azokat az alapelveket, amelyek leghasznosabbak, úgy a pszichoterápiában, mint a coachingban.

2004 és 2008 között jártam a London University hivatalos tanárképzőjeként működő főiskolára, aminek alapítója és igazgatója, Leslie Simonfalvi, 1984-ben egy szegedi konferencián tolmácsolt Dave Buck MCC számára, akin keresztül megismerkedett a rogers-i alapelvekkel. Kiderült, intézménye már évek óta a humanisztikus pszichológia, a rogers-i alapelvek mentén működik!

A Carl R. Rogers és munkatársai által alapított Személyközpontú Megközelítést Fejlesztő Társaság (ADPCA) szakmai folyóiratának, a ’The Person Centered Journal’ 16. számában jelent meg Leslie írása a rogers-i oktatásról (https://www.adpca.org/journal Vol 16).

Tapasztalatom az, hogy a személyközpontú megközelítést kiválóan lehet adaptálni az oktatásba és a tanárképzésbe. A tanárképzés során jelentős mentorképzésben is részesültem, hiszen az intézmény nem tömegoktatásra állt be, hanem ’díszesektől’ (diszlexia, diszgráfia stb...) kezdve mindenféle címkével (ADHD stb.) megjelölt diákokat fogadott, akiken nyelvtanítás keretében gyakorolhattuk a rogers-i alapelveket. Elsősorban azt, hogy nem könyvet, mégcsak nem is nyelvet tanítunk, hanem embert! A diák nem a tanítás tárgya, hanem saját tanulásának az alanya. Az ily módon indukált, tapasztalat általi tanulás jelentősen befolyásolja a viselkedést. A tanár, a Coach-hoz hasonlóan, nem a tudás egyetlen kinyilatkoztatója, hanem inkább a tanulás facilitárora (ezzel együtt forrás, menedzser, mentor is), amelyet az iskolában a diák, a coachingban a coachee végez.

Emlékszem, már az első évben felhívta Leslie a figyelmünket arra, hogy először nem mi tanítunk, hanem tanulunk! Mégpedig a diákot! Őszinte, feltétel nélküli elfogadással és empátiával foglalkozva velük, fel kell fedeznünk, mi movitálja, hogyan gondolkozik, milyen az érzelemvilága, hogyan működik, milyen a világa, céljai, mindent. Mindezekhez ítélkezés-mentes, őszinte és hiteles személytől jövő érdeklődő odafigyelés szükséges, ami végig jellemzi a tanárt az együtt-tanulásban.

Együtt-tanulás szót használok, mert a rogers-i tanár, illetve coachingban a coach, együtt halad az illetővel, belehelyezkedve az ő világába, hogy megannyi ’aha’ élmény során ő saját maga fedezze fel az erőforrásait. A tanulás így terápia-értékű, örömszerző mentorálás.

Meggyőződésem, hogy minden ember értékes és tehetséges, és értékek olyan különleges kombinációjával rendelkezik, amely megismételhetetlenné és egyedivé teszi. Nem véletlenül írtam szakdolgozatom arról, mennyire fontos a tanár szerepe ahhoz, hogy teljesen funkcionáló személyiségek jöjjenek létre, valamint miként gondozhatja a tehetséget. A Nemzeti Tehetségprogram 2008-ban és 2009-ben is készített velem interjút ebben a témában (ttps://szaszramona.blog.hu/2020/05/05/nemzeti_tehetsegprogram_interju).

A mentor-képzésnek köszönhetően 15 éve gyakorlatom része az érzelmi és szociális intelligencia oktatása nyelvórák keretében. Az angol ugyanis néha csak ürügy, hogy együtt tanuljunk arról, ami a diákot legjobban érdekli. Ettől lesz projekt alapú az oktatás.

Kedves emlékem, ahogy az Óbudai egyetem tanáraival angol óra keretében ’létrehoztunk’ egy skót felvidéki levegőt palackozó üzemet, amelynek célpontja kínai szállodák voltak, hogy légkondicionáló berendezéseibe befecskendezve luxus élményt kínáljon. Parázsló izgalom volt azon az órán is, amikor gimnazistákkal falugyűlést rendeztünk bizonyos kommunikációs elemek gyakorlása céljából, ahol a zöldek képviselőjétől a polgármesteren, a szállodatulajdonoson és a helyeken át a közelgő választásokra lihegő ellenzék politikusaival bezárólag ütköztettük az érveket, vajon turistákat vonzó lepkefarm épüljön-e a közelben, vagy inkább áramszámla csökkentő szélerőműveket telepítsenek.

Az alkalmazott humanisztikus pszichológia főbb üzenetein növekedve tanárként és coachként, meg szeretnék még valakit említeni, aki oktatásmódszertanilag az életszemléletemre is óriási hatással volt. Egy amerikai képzésen tanultam Dr. Martin Seligman-tól, a Pozitív Pszichológia alapítójától, amikor arról tanultunk, miként oktassunk karaktert, személyiséget az órákon. Szavakkal nehezen leírható, mit jelentett számomra a gondolkozásmód pozitív megváltoztatásának az ereje, és csak ajánlani tudom minden Coach-nak, tanárnak, mentornak, bárkinek, aki emberekkel foglalkozik.


A tanár hite. A Nemzeti Tehetségprogramnak adott interjúm 2008-ból.

Ahhoz, hogy tanárként vagy edzőként ki tudd hozni a legtöbbet az emberekből, hinned kell, hogy az már bennük van. A tanár hite egy ember képességeiben közvetlen hatással bír az illető teljesítményére.

Sokan kérték, hogy osszam meg teljes terjedelmében, ezennel közzéteszem a Nemzeti Tehetségprogram megbízásából készített interjút 2008-ból.

"CÉL: A JÖVŐRE ORIENTÁLT OKTATÁS | NEMZETI TEHETSÉG PROGRAM

Interjú Szász Ramóna gimnáziumi nyelvtanárral. Ahogy egy elkötelezett gimnáziumi tanár látja a tehetséggondozást.

Egy korábbi beszélgetésünk alkalmával említetted, hogy tehetségről írod a szakdolgozatodat, röviden össze tudnád foglalni?

Szakdolgozatom azt tárgyalja, hogy minden ember kreatívnak és tehetségesnek születik, és a képességeknek olyan egyedi kombinációjával rendelkezik, amelyek bizonyos területen kiemelkedő teljesítményre teszik képessé. A tehetségességnek célja van, konkrét feladatra születik meg az ember, hogy környezetét, az őt körülvevő társadalmat, az életet jobbá tegye. Az ember életfeladata azzal áll összefüggésben, ami izgalomba hozza, amit igazán szeret csinálni. Amikor egy ember a rendeltetésének, tehetségének megfelelően él, akkor kivirágzik. A dolgozatom második fele arról szól, hogy a talentumok megtalálásához kutatni kell, mert ahogy a természeti kincsek, az emberi értékek is mélyen a felszín alatt rejtőznek. Léteznek továbbá bizonyos nélkülözhetetlen körülmények, feltételek, amelyek mellett a talentumok, tehetségek felszínre hozhatók, majd a tehetség-ígéretek valódi értékekké, zsenialitássá válhatnak.

Milyen ismérvei vannak annak a tanárnak, aki fel tudja ismerni a tehetséget?

A kis makkból lehet hatalmas tölgyfa, de a magocska válhat mókus eledellé is. Amikor a pedagógus számára a tanítványok nemcsak tanulók, hanem önállóan gondolkodó személyiségek is, egyedi, megismételhetetlen értékek, akiknek az életében ő egy ’szolga’, akkor olyan atmoszférát teremthet, amelyben a tehetséges gyerek azzá lesz, amire képes, és nem olyanná, amilyennek az iskola szerint lennie kell. Ahhoz azonban, hogy a tanárnak legyen szeme a tehetségre, az igazi értékre, neki magának kell megváltoznia – ezzel azt mondom, hogy a tanárképzésnél kell kezdeni a reformot, mert a tanárképzők vannak a láncolat elején. A rendszer inkább tömegoktatásra és nem tehetséggondozásra van beállva. A tehetséges gyermekeknek gyakran kevés tér jut, ráadásul a standardizált tesztek esetén nincs terük a kreativitásuk megmutatására és így rejtve marad kiemelkedő képességük.

Fontos, hogy a pedagógus legyen egészséges, hiteles személy, aki nem frusztrált, ismeri önmagát. A tanár önmagáról kialakított képe, életmódja, világnézete ugyanis szavak nélkül is megjelenik az órán. Az alábbi kérdéseket kell feltennie magának: képes építő módon részt venni egy ígéretes jövő gondozásában? Van-e elég bátorsága és alázatosság benne ahhoz, hogy a diákok kreatív ötleteivel, érzelemvilágával, gondolatvilágával foglalkozzon? Képes elérhetővé tenni azokat a forrásokat, eszközöket, amelyek által a tehetséges diák fejlődhet? Képes fenntartani vagy felkelteni a diákban az érdeklődést? Képes és igényes-e arra, hogy megismerje diákjainak érdeklődését, céljait, terveit? Meg meri-e kockáztatni, hogy párbeszédet kezdeményezzen a diákjaival? Tudja-e milyen az, amikor egy ember valami érdekeset tanul? A tanár észrevegye azokat a jeleket, amelyek tehetségre utalnak. Rendezze át úgy az órát, a tananyagot, hogy a diákok megmutathassák, miben tehetségesek. Dicsérje meg a diákokat többször, hogy bátorítsa, felébressze a tehetséget. Szervezze meg a tehetséges diák fejlődésének útját. Működjön együtt a tehetséggondozásban a szülőkkel.

Az alábbiak segítenek, hogy megnyissuk a diákban a tálentumot: a kisebb rezdüléseket is vegyük észre; értékelje az erőfeszítést is és ne csak a képességet, vagy eredményt; tegyük örömmé számára a tanulást; érezze biztonságban magát; követhessen el hibát anélkül, hogy ezzel megbélyegeznénk stb.

Hogyan ismerheti fel a szülő a gyermekében, a tanár a diákjában levő tehetséget?

A tehetség korán, már óvodás korban megnyilvánul, a gyerek belső irányultságát nagyon pontosan fel lehet fedezni abból, hogy mihez van érzéke – ehhez a szülőnek időt kell töltenie a gyermekkel. A tehetséges gyermekek általában a következő képességeikben járnak kortársaik előtt: általános értelmesség, intellektuális képesség, speciális tanulási képességek (pl.: mozgás, zene, kézügyesség, társas készségek), kreatív gondolkodás (ötletesség), vezetői rátermettség, művészi adottságok, motiváltság (energia) azaz pszichomotoros képességek.

A kiemelkedően tehetséges gyerekek jellemzői az alábbiak közül lehet több-kevesebb. 1. A tanulásban kortársaihoz viszonyítva rendkívül koraérett, sokkal korábban és gyorsabban elkezd tanulni, mint az átlagos gyermekek. 2. Fejlődését tekintve aszinkron, azaz bizonyos tantárgyakban kiemelkedik, másokban kortársai alatt teljesít. 3. Korához képest rendkívül fejlett szókinccsel és kommunikációs képességgel rendelkezik. 4. Kiváló memóriája van, sok információt képes elraktározni, és képes azokat egyedi módon feldolgozni. Igen jó a kombinációs készségük, képesek tág körből asszociálni, tervezni, részleteket kidolgozni és újrafogalmazás révén új struktúrákat alkotni. 5. Bizonyos dolgokat minden külső segítség nélkül egyedül képes megtanulni. A dolgok teljes megértéséhez minimális konkrét tapasztalatra van szüksége. 6. Messze kortársai szintje fölött működik az értelme, gondolkodása, absztrakt és komplex gondolkodásban is otthon érzi magát. Olyan törvényszerűségeket, viszonyokat, összefüggéseket képes meglátni, amit mások nem. 7. Érzékelni tudja a finom ok-okozati összefüggéseket. 9. Mindig van egy „jobb ötlete” a dolgok megoldására. Ezeket az ötleteit osztálytársainak, tanárainak vagy más felnőtteknek nem épp elfogadható, vagy segítőkész módon tálalja. 10. A komplexitás jobban vonzza, mint az egyszerűség. Inkább az összetett feladatokat kedveli, amelyek kihívást jelentenek a számára. 11. Képes a tárgyakat és az érzelmeket egymásra vonatkoztatni. A nyilvánvalóan nem összekapcsolódó dolgokkal kapcsolatban képes asszociálni.

Lényeges az, hogy mi jön ki egy személyből, ha terhelés alatt van. Amikor például az osztály színvonala túl alacsony a tehetséges diák számára, könnyen depressziós lesz. Olyan környezet, amely megfelelő feladatok elé állít, az erőfeszítéseket jutalmazza és a környezettel való interakciókra serkent, kedvezően befolyásolja az ismeretek elsajátítására és feldolgozására irányuló gyermeki képességeket, és így az intelligencia fejlődését is. A legfontosabb azonban a szülők példamutatása, a gyerekek ugyanis szülői mintát követnek. A család szerepe döntő, nem szabad minden funkciót átadni az iskolának. Különösen az apák tudnak a legtöbbet tenni, hogy gyerekükből kijöjjön a tehetsége. Az individualitás fontosabb, mint a konformizmus. Az oktatás a már ismert területről haladjon az ismeretlen felé. Öröm legyen a tanulási folyamatban is, nemcsak az eredményben. A kérdésfeltevés hatékonyabb tanítási mód, mint válaszok és tények bemagolása. Nem szűk kategóriákban való gondolkodásra való ösztönzésre való törekvés helyett sok területet öleljen fel a tananyag. Múltba fordulás helyett jövőre orientált oktatást valósítsunk meg, mert így a diák tudását aktuális ügyekbe, az őt körülvevő világ értelmezésébe invesztálhatja. Játék általi tanulás is hasznos, és törekedjünk szociális és nemcsak individuális gondolkodásra.

Hogyan lehet ezt megvalósítani a közoktatásban?

A gyerek sokszor nem érdekelt az iskolai munkában, mert a tananyag a mindennapi élet szempontjából nem tűnik fontosnak számára. Emellett sok tehetséges gyerek egyáltalán nem jut el odáig, hogy lehetőségei szerint teljesítsen, mert a kívánt teljesítményt könnyedén eléri, és semmiféle olyan ösztönző feladatot nem kap, ami további munkára késztetné. Így a kihasználatlanul maradt képességek stimuláció hiányában eltűnnek, a jó képességű tanuló lesüllyed az átlagos nívóra. Ez megváltoztatható, ha a kiemelkedően teljesítő diák nagyobb sebességgel haladhat a curriculumban mint az átlagos diákok. Korábban elkezdheti az iskolát, vagy osztályokat ugorhat fölfele bizonyos tantárgyakból, hogy szintjének megfelelő curriculumban tanulhasson. Az életkor ugyanis nem mindig van összefüggésben a szellemi, vagy értelmi érettséggel. A képesség alapú csoportosítás, csoportbontás haszna, hogy a jobban teljesítő diákok képességeiknek, vagy teljesítményüknek megfelelő csoportban dolgozzanak együtt. Az ilyen csoportosítás elősegíti, hogy megfelelőbb, gyorsabb és magasabb szintű oktatást kapjanak, amely illik a kiemelkedően tehetséges diákok gyorsabban fejlődő képességeire. A normál curriculát a tehetséges gyermekek számára gazdagítani lehet olyan lehetőségekkel, hogy saját érdeklődésüknek (tudásszomj) megfelelően elmélyedhessenek egy-egy témában, például úgy, hogy függetlenül dolgoznak fel egy témát. Hasznos, ha iskolán kívüli munkába is részt vehet, mondjuk business vagy egyetemi munkákban. Modifikálni lehet az óra tartalmát, a feladatok jellegét és a megtanulandó anyag ütemezését. A tanórát ki lehet egészíteni, vagy tartalmasabbá tenni azáltal, hogy magasabb szintű gondolkozásra serkenti a diákot, olyan kérdésekkel, mint amelyek alábbiakat követelik meg a diáktól: összehasonlítás, összefoglalás, betekintés, ítéletalkotás, hipotézis, következtetés, társítás, feldolgozás. Az ilyen feladatok növelik a diák tudatosságát aktuális események, ügyek felé. A curriculumot lehet sűríteni, amelyet meg kell tervezni, hogy mit teljesít és mennyi idő alatt. A modifikáció pár napra vagy egész tanévre kiterjedhet.

Hogyan lehet kihozni a diákból a legtöbbet?

Három típusú diák van: aki szorgalmas, de kevéssé tehetséges; van aki tehetséges, de kevésbé szorgalmas; illetve az, aki tehetséges és szorgalmas, de az ilyenekből van a legkevesebb. Mindenkinek az életében van, vagy volt legalább egy olyan ember, aki motiválni tudta, aki hitt benne, aki tudott vele bánni, akivel kapcsolatban úgy érezte, hogy ért hozzá. Az ilyen tanárok nem a tudásukkal, vagy egyedi módszerükkel, hanem emberségükkel, a diákok iránti hitükkel, lelkesedésükkel tudták elérni, hogy a tanulók képességeik fölött teljesítsenek, rávegyék őket a szorgalomra. Ez azért lényeges, mert szorgalom nélkül a tehetség nem ér semmit, de csupán a szorgalom sem tesz senkit tehetségessé. A képességek fejlesztése nélkül sem tehetség, sem zsenialitás nem jöhet létre. A kevésbé tehetséges diák nagy szorgalmával többet érhet el, mint a tehetségesebb párja. A szorgalom belülről fakad, és itt jön be a motiváló környezet szerepe. A diák azonnal megérzi, hogy a tanár részéről van irányában egy megelőlegezett bizalom, egy feltétel nélküli elfogadás, és ez az embert megnyitja. A tanár részéről a diák felé irányuló hit, lelkesedés magával tudja ragadni az embert.

Fontos, hogy a tanár minden tagjával azt közvetítse a diák felé, hogy „képes”, hogy „tud”. Amint a diákban kialakult a képességeiben való bizalom, öröm lesz számára a tanulás, ráérez a motiváltság ízére. A sikerélmény mindenkit motivál. A másik nélkülözhetetlen elem az, hogy a diáknak legyenek egyéni, rövid és hosszabb távú céljai a tantárggyal kapcsolatban. Érezze, amit tanul, az számára fontos, személyesen érintett a tananyagban. Amikor életszerű feladatokat oldanak meg a diákok, amivel kapcsolatban megértették és látják, hogy a valós életben is szükségük van rá, sokkal elkötelezettebben tanulnak. A motiváció, az érdeklődés természetes jellemzője az egészséges embernek és ezt meg lehet ragadni.

Mitől Coaching a nyelvórám!

Kérdeztétek, hogy mitől coaching a nyelvórám?

 

Elmondok egy kedves esetet.

 

Amikor felkértek, hogy tanítsak egy felső vezetőt egy amerikai cég budapesti kutatási és fejlesztési központjában, a feladat felsőfokú nyelvtan oktatása volt. A vezető szerint erre volt szüksége. Angol nyelvtudása azonban majdnem anyanyelvi szintű volt, így gyanút fogtam.

Néha úgy megyünk orvoshoz, hogy eleve tudjuk, milyen orvosságra van szükségünk. Máskor az orvos gondolja úgy, hogy bajunk ugyanaz, mint az előttünk sorban állónak volt, és azzal kezel, ami nem segít.

 

Így hát, miután csuklóból megbirkózott egy jó nehéz nyelvtani feladattal és belátta, hibásan diagnosztizálta magát, kikérdeztem a valós problémájáról. Azt fájlalta, hogy amerikai főnökei nem veszik elég komolyan, hiába ír nekik átfogó beszámolókat, részletes tanulmányokat, érveléseket.

 

Az írott angol és a beszélt angol között akkora a különbség, mint az olasz és a spanyol nyelv között.

 

Kértem tőle mintát. Miközben nyelvtana makulátlan volt, írásműveinek stílusa behatárolhatatlan volt, gondolatmenete strukturálatlan, érvelése nehezen követhető volt. Paragrafusai nem voltak megtervezve, az egész valóban kuszának tűnt egy angol fül számára.

Rengeteg kérdéssel terelgettem a helyes válaszok felé. Megkérdeztem például, hogy szerinte a nagyfőnöknek van-e annyi ideje, hogy kihámozza írásából, mi a csudát is akar? Hogy most érvel, értékel, vagy beszámol egyáltalán? Vagyis arra kértem, jöjjön rá ő, mi a hiba!

A nézőpont váltás, a probléma újra keretezése megdöbbentette.

 

Kész megoldások helyett arra törekedtem, hogy maga fedezze fel a megoldást, és fejlessze ki a hozzá vezető utat – én pedig biztosítottam hozzá a nyelvi eszközöket és a kísérletezéshez biztonságos környezetet.

 

Szerencsémre kellően bátor és nyitott volt az új megközelítésre. Meglátva a dologban a potenciált, teljesen rácuppant a tanulásra. Négy hónap helyett végül másfél évig dolgoztunk együtt.

 

www.ibelc.hu

 

A tehetséged közügy!

sitephoto_5.jpg

A tehetséged közügy!

Szerencsés vagyok, mert nyelvet tanítok, ami azt jelenti, hogy a nyelvórán bármit meg tehetünk, hiszen a nyelv nem cél, hanem eszköz. Egészen pontosan volt, hogy falugyűlést rendeztünk: politikussal, a Zöldekkel, befektető üzletemberrel, polgármesterrel, moderátorral stb. – és ütköztettük az érdekeket egy téma mentén. Persze mindezt angolul, így a diákok éles helyzetben tanulták a nyilvános beszédet, az etikus érvelést, a hallgatóság meggyőzését, prezentálási készségeket, megtanulták figyelmesen hallgatni a másikat, úgy, hogy érveire alapozva értelmesen vitázhassanak stb.

Az Óbudai Egyetemen az egyik órán például létrehoztunk egy palackozott levegőt forgalmazó vállalatot, amely sűrített skót felvidéki levegőt forgalmazott Kína szmogos luxus szállodáiba. Elkezdtük a légkondicionálóba injektáló patronok piaci résének elemzésétől a marketingen át a befektetők felkutatásáig mindent megtárgyalni. Egy másik nemzetközi cégnél bicikli tároló piacra dobásán fantáziáltunk az órán. Természetesen mindent célnyelven, használva az óra első részében megismert új kifejezéseket.

Úgy látom, hogy kérdésfeltevés által a tanár stimulálhatja vagy elfojthatja a kritikai gondolkozást. Képes rávenni a tanulókat, hogy értékeljék, rendszerezzék az ismereteket és kreatívan válaszoljanak egy feladatra. Bloom taxonómiája alapján én például nem információra irányuló kérdéseket teszek fel, mint például ki? mikor? mit? stb., mert ennek megválaszolásához nem kell túlzottan gondolkodni, csupán rápillantani a szöveg megfelelő részére. Magasabb rendű kérdéssel viszont magasabb rendű gondolkozást serkentek a diákban. Ha arra kérem a diákot, hogy alkosson most ő egy új dolgot (pl. írjon petíciót a főhős nevében), akkor ezzel olyan környezetet teremtettem, amelyben kísérletezhet a megoldással, és aminek teljesítéséhez szüksége lesz az összes korábbi lépésre. Így természetesen nem én voltam a tudás egyetlen forrása a teremben, hanem inkább facilitátor, aki segíti, kezeli a tanulási környezetet, megadja a biztonságos kereteket. A tanulás így személyes élmény a nyelvtanuló számára, és a valós problémákra való választalálás során aktívan és felelősen részt vesz a folyamatban.

Jó pár évvel ezelőtt beszélgettem Shlomit Rachmellel, az Izraeli Oktatási Minisztérium Tehetséges Diákok Osztályának vezetőjével. Izraelben úgy tekintenek a kiemelkedően tehetséges emberre, mint aki az ajándékát a társadalom számára kapta, ezért már gyerekkorban kutatják, ki-milyen képességeikkel született, hogy ne szalasszák el a jövő vezető tudósait, művészeit, feltalálóit. Elmondta, hogy ők a tehetséggondozó csoportokat hamar összekötik a reál szférával, hogy a tehetségek a valós életben felmerülő problémákra találjanak innovatív megoldásokat, mert szerintük erre kapták a tehetségüket. A tehetség közügy.

 

Meg mered kérdőjelezni a saját véleményed? A válaszod eldönti, változás jön-e az életedbe, vagy marad minden a régi.

Te mit láttál meg a képen először, a vázát vagy az arcokat? Egy idő után viszont mindkettőt egyszerre látod, nem? Így van ez a dolgokról kialakított véleménnyel is: a nézőpont meghatározza, mit látunk.

A valóság, amit érzékelünk, az érzékelésünkön alapul. Ám ha nézőpontot váltunk, akkor másképp értelmezzük azt, amit érzékelünk, ezzel pedig a valóságról kialakított kép, a perspektívánk is megváltozik.

Hibázhatunk, ha azt gondoljuk, a mi véleményünk az egyetlen lehetséges nézőpont. Érzékelésünk ugyanis nem az egyetlen nézőpont, ahonnan egy helyzetet vizsgálhatunk. Ahogy látunk egy dolgot vagy helyzetetet, az meghatározza, mennyire hatékonyak leszünk kezelni azt, legyen szó akár tanulásról, üzletről, anyagi helyzetről vagy munkaerő képzésről stb. Minél szélesebb a látóköröd és minél több nézőpontból vagy képes egy helyzetet értelmezni, annál hatékonyabb leszel.

www.ibelc.hu

süti beállítások módosítása