Ahhoz, hogy tanárként vagy edzőként ki tudd hozni a legtöbbet az emberekből, hinned kell, hogy az már bennük van. A tanár hite egy ember képességeiben közvetlen hatással bír az illető teljesítményére.
Sokan kérték, hogy osszam meg teljes terjedelmében, ezennel közzéteszem a Nemzeti Tehetségprogram megbízásából készített interjút 2008-ból.
"CÉL: A JÖVŐRE ORIENTÁLT OKTATÁS | NEMZETI TEHETSÉG PROGRAM
Interjú Szász Ramóna gimnáziumi nyelvtanárral. Ahogy egy elkötelezett gimnáziumi tanár látja a tehetséggondozást.
Egy korábbi beszélgetésünk alkalmával említetted, hogy tehetségről írod a szakdolgozatodat, röviden össze tudnád foglalni?
Szakdolgozatom azt tárgyalja, hogy minden ember kreatívnak és tehetségesnek születik, és a képességeknek olyan egyedi kombinációjával rendelkezik, amelyek bizonyos területen kiemelkedő teljesítményre teszik képessé. A tehetségességnek célja van, konkrét feladatra születik meg az ember, hogy környezetét, az őt körülvevő társadalmat, az életet jobbá tegye. Az ember életfeladata azzal áll összefüggésben, ami izgalomba hozza, amit igazán szeret csinálni. Amikor egy ember a rendeltetésének, tehetségének megfelelően él, akkor kivirágzik. A dolgozatom második fele arról szól, hogy a talentumok megtalálásához kutatni kell, mert ahogy a természeti kincsek, az emberi értékek is mélyen a felszín alatt rejtőznek. Léteznek továbbá bizonyos nélkülözhetetlen körülmények, feltételek, amelyek mellett a talentumok, tehetségek felszínre hozhatók, majd a tehetség-ígéretek valódi értékekké, zsenialitássá válhatnak.
Milyen ismérvei vannak annak a tanárnak, aki fel tudja ismerni a tehetséget?
A kis makkból lehet hatalmas tölgyfa, de a magocska válhat mókus eledellé is. Amikor a pedagógus számára a tanítványok nemcsak tanulók, hanem önállóan gondolkodó személyiségek is, egyedi, megismételhetetlen értékek, akiknek az életében ő egy ’szolga’, akkor olyan atmoszférát teremthet, amelyben a tehetséges gyerek azzá lesz, amire képes, és nem olyanná, amilyennek az iskola szerint lennie kell. Ahhoz azonban, hogy a tanárnak legyen szeme a tehetségre, az igazi értékre, neki magának kell megváltoznia – ezzel azt mondom, hogy a tanárképzésnél kell kezdeni a reformot, mert a tanárképzők vannak a láncolat elején. A rendszer inkább tömegoktatásra és nem tehetséggondozásra van beállva. A tehetséges gyermekeknek gyakran kevés tér jut, ráadásul a standardizált tesztek esetén nincs terük a kreativitásuk megmutatására és így rejtve marad kiemelkedő képességük.
Fontos, hogy a pedagógus legyen egészséges, hiteles személy, aki nem frusztrált, ismeri önmagát. A tanár önmagáról kialakított képe, életmódja, világnézete ugyanis szavak nélkül is megjelenik az órán. Az alábbi kérdéseket kell feltennie magának: képes építő módon részt venni egy ígéretes jövő gondozásában? Van-e elég bátorsága és alázatosság benne ahhoz, hogy a diákok kreatív ötleteivel, érzelemvilágával, gondolatvilágával foglalkozzon? Képes elérhetővé tenni azokat a forrásokat, eszközöket, amelyek által a tehetséges diák fejlődhet? Képes fenntartani vagy felkelteni a diákban az érdeklődést? Képes és igényes-e arra, hogy megismerje diákjainak érdeklődését, céljait, terveit? Meg meri-e kockáztatni, hogy párbeszédet kezdeményezzen a diákjaival? Tudja-e milyen az, amikor egy ember valami érdekeset tanul? A tanár észrevegye azokat a jeleket, amelyek tehetségre utalnak. Rendezze át úgy az órát, a tananyagot, hogy a diákok megmutathassák, miben tehetségesek. Dicsérje meg a diákokat többször, hogy bátorítsa, felébressze a tehetséget. Szervezze meg a tehetséges diák fejlődésének útját. Működjön együtt a tehetséggondozásban a szülőkkel.
Az alábbiak segítenek, hogy megnyissuk a diákban a tálentumot: a kisebb rezdüléseket is vegyük észre; értékelje az erőfeszítést is és ne csak a képességet, vagy eredményt; tegyük örömmé számára a tanulást; érezze biztonságban magát; követhessen el hibát anélkül, hogy ezzel megbélyegeznénk stb.
Hogyan ismerheti fel a szülő a gyermekében, a tanár a diákjában levő tehetséget?
A tehetség korán, már óvodás korban megnyilvánul, a gyerek belső irányultságát nagyon pontosan fel lehet fedezni abból, hogy mihez van érzéke – ehhez a szülőnek időt kell töltenie a gyermekkel. A tehetséges gyermekek általában a következő képességeikben járnak kortársaik előtt: általános értelmesség, intellektuális képesség, speciális tanulási képességek (pl.: mozgás, zene, kézügyesség, társas készségek), kreatív gondolkodás (ötletesség), vezetői rátermettség, művészi adottságok, motiváltság (energia) azaz pszichomotoros képességek.
A kiemelkedően tehetséges gyerekek jellemzői az alábbiak közül lehet több-kevesebb. 1. A tanulásban kortársaihoz viszonyítva rendkívül koraérett, sokkal korábban és gyorsabban elkezd tanulni, mint az átlagos gyermekek. 2. Fejlődését tekintve aszinkron, azaz bizonyos tantárgyakban kiemelkedik, másokban kortársai alatt teljesít. 3. Korához képest rendkívül fejlett szókinccsel és kommunikációs képességgel rendelkezik. 4. Kiváló memóriája van, sok információt képes elraktározni, és képes azokat egyedi módon feldolgozni. Igen jó a kombinációs készségük, képesek tág körből asszociálni, tervezni, részleteket kidolgozni és újrafogalmazás révén új struktúrákat alkotni. 5. Bizonyos dolgokat minden külső segítség nélkül egyedül képes megtanulni. A dolgok teljes megértéséhez minimális konkrét tapasztalatra van szüksége. 6. Messze kortársai szintje fölött működik az értelme, gondolkodása, absztrakt és komplex gondolkodásban is otthon érzi magát. Olyan törvényszerűségeket, viszonyokat, összefüggéseket képes meglátni, amit mások nem. 7. Érzékelni tudja a finom ok-okozati összefüggéseket. 9. Mindig van egy „jobb ötlete” a dolgok megoldására. Ezeket az ötleteit osztálytársainak, tanárainak vagy más felnőtteknek nem épp elfogadható, vagy segítőkész módon tálalja. 10. A komplexitás jobban vonzza, mint az egyszerűség. Inkább az összetett feladatokat kedveli, amelyek kihívást jelentenek a számára. 11. Képes a tárgyakat és az érzelmeket egymásra vonatkoztatni. A nyilvánvalóan nem összekapcsolódó dolgokkal kapcsolatban képes asszociálni.
Lényeges az, hogy mi jön ki egy személyből, ha terhelés alatt van. Amikor például az osztály színvonala túl alacsony a tehetséges diák számára, könnyen depressziós lesz. Olyan környezet, amely megfelelő feladatok elé állít, az erőfeszítéseket jutalmazza és a környezettel való interakciókra serkent, kedvezően befolyásolja az ismeretek elsajátítására és feldolgozására irányuló gyermeki képességeket, és így az intelligencia fejlődését is. A legfontosabb azonban a szülők példamutatása, a gyerekek ugyanis szülői mintát követnek. A család szerepe döntő, nem szabad minden funkciót átadni az iskolának. Különösen az apák tudnak a legtöbbet tenni, hogy gyerekükből kijöjjön a tehetsége. Az individualitás fontosabb, mint a konformizmus. Az oktatás a már ismert területről haladjon az ismeretlen felé. Öröm legyen a tanulási folyamatban is, nemcsak az eredményben. A kérdésfeltevés hatékonyabb tanítási mód, mint válaszok és tények bemagolása. Nem szűk kategóriákban való gondolkodásra való ösztönzésre való törekvés helyett sok területet öleljen fel a tananyag. Múltba fordulás helyett jövőre orientált oktatást valósítsunk meg, mert így a diák tudását aktuális ügyekbe, az őt körülvevő világ értelmezésébe invesztálhatja. Játék általi tanulás is hasznos, és törekedjünk szociális és nemcsak individuális gondolkodásra.
Hogyan lehet ezt megvalósítani a közoktatásban?
A gyerek sokszor nem érdekelt az iskolai munkában, mert a tananyag a mindennapi élet szempontjából nem tűnik fontosnak számára. Emellett sok tehetséges gyerek egyáltalán nem jut el odáig, hogy lehetőségei szerint teljesítsen, mert a kívánt teljesítményt könnyedén eléri, és semmiféle olyan ösztönző feladatot nem kap, ami további munkára késztetné. Így a kihasználatlanul maradt képességek stimuláció hiányában eltűnnek, a jó képességű tanuló lesüllyed az átlagos nívóra. Ez megváltoztatható, ha a kiemelkedően teljesítő diák nagyobb sebességgel haladhat a curriculumban mint az átlagos diákok. Korábban elkezdheti az iskolát, vagy osztályokat ugorhat fölfele bizonyos tantárgyakból, hogy szintjének megfelelő curriculumban tanulhasson. Az életkor ugyanis nem mindig van összefüggésben a szellemi, vagy értelmi érettséggel. A képesség alapú csoportosítás, csoportbontás haszna, hogy a jobban teljesítő diákok képességeiknek, vagy teljesítményüknek megfelelő csoportban dolgozzanak együtt. Az ilyen csoportosítás elősegíti, hogy megfelelőbb, gyorsabb és magasabb szintű oktatást kapjanak, amely illik a kiemelkedően tehetséges diákok gyorsabban fejlődő képességeire. A normál curriculát a tehetséges gyermekek számára gazdagítani lehet olyan lehetőségekkel, hogy saját érdeklődésüknek (tudásszomj) megfelelően elmélyedhessenek egy-egy témában, például úgy, hogy függetlenül dolgoznak fel egy témát. Hasznos, ha iskolán kívüli munkába is részt vehet, mondjuk business vagy egyetemi munkákban. Modifikálni lehet az óra tartalmát, a feladatok jellegét és a megtanulandó anyag ütemezését. A tanórát ki lehet egészíteni, vagy tartalmasabbá tenni azáltal, hogy magasabb szintű gondolkozásra serkenti a diákot, olyan kérdésekkel, mint amelyek alábbiakat követelik meg a diáktól: összehasonlítás, összefoglalás, betekintés, ítéletalkotás, hipotézis, következtetés, társítás, feldolgozás. Az ilyen feladatok növelik a diák tudatosságát aktuális események, ügyek felé. A curriculumot lehet sűríteni, amelyet meg kell tervezni, hogy mit teljesít és mennyi idő alatt. A modifikáció pár napra vagy egész tanévre kiterjedhet.
Hogyan lehet kihozni a diákból a legtöbbet?
Három típusú diák van: aki szorgalmas, de kevéssé tehetséges; van aki tehetséges, de kevésbé szorgalmas; illetve az, aki tehetséges és szorgalmas, de az ilyenekből van a legkevesebb. Mindenkinek az életében van, vagy volt legalább egy olyan ember, aki motiválni tudta, aki hitt benne, aki tudott vele bánni, akivel kapcsolatban úgy érezte, hogy ért hozzá. Az ilyen tanárok nem a tudásukkal, vagy egyedi módszerükkel, hanem emberségükkel, a diákok iránti hitükkel, lelkesedésükkel tudták elérni, hogy a tanulók képességeik fölött teljesítsenek, rávegyék őket a szorgalomra. Ez azért lényeges, mert szorgalom nélkül a tehetség nem ér semmit, de csupán a szorgalom sem tesz senkit tehetségessé. A képességek fejlesztése nélkül sem tehetség, sem zsenialitás nem jöhet létre. A kevésbé tehetséges diák nagy szorgalmával többet érhet el, mint a tehetségesebb párja. A szorgalom belülről fakad, és itt jön be a motiváló környezet szerepe. A diák azonnal megérzi, hogy a tanár részéről van irányában egy megelőlegezett bizalom, egy feltétel nélküli elfogadás, és ez az embert megnyitja. A tanár részéről a diák felé irányuló hit, lelkesedés magával tudja ragadni az embert.
Fontos, hogy a tanár minden tagjával azt közvetítse a diák felé, hogy „képes”, hogy „tud”. Amint a diákban kialakult a képességeiben való bizalom, öröm lesz számára a tanulás, ráérez a motiváltság ízére. A sikerélmény mindenkit motivál. A másik nélkülözhetetlen elem az, hogy a diáknak legyenek egyéni, rövid és hosszabb távú céljai a tantárggyal kapcsolatban. Érezze, amit tanul, az számára fontos, személyesen érintett a tananyagban. Amikor életszerű feladatokat oldanak meg a diákok, amivel kapcsolatban megértették és látják, hogy a valós életben is szükségük van rá, sokkal elkötelezettebben tanulnak. A motiváció, az érdeklődés természetes jellemzője az egészséges embernek és ezt meg lehet ragadni.
