A Mentor, a Coach és a Tanár
Abban a kiváltságban volt részem, hogy a tanárképző főiskolát egy olyan intézményben végezhettem el, amely coaching szemléletű, személyközpontú segítőket képzett, konkrétan Carl R. Rogers-i alapelvek és terápiás eszközök integrálása által, hogy olyan tanárokká váljanak, akik képesek szerepet játszani a tanulók „egészségesen funkcionáló személlyé” válásában.
Ilyen értelemben nem is hagyományos tanárképző volt, hiszen—mint látni fogjuk—a szó legnemesebb és legideálisabb értelmében vett tanárai egyúttal Coachok, illetve Mentorok is lettek.
A Coach, a Mentor és a Tanár személye egyedi. A különböző működések ellenére, hármójuk egy személyben való—szerintem szerencsés—létezése úgy a coaching, mint a mentorálási és tanulási folyamatot még teljesebbé és eredményesebbé teszi.
Ki a Mentor és mi a mentorálás?
Mentor a görög mitológiában Odüsszeusz barátja volt, akire rábízta fiát, Télemakhoszt, hogy távollétében ügyeljen az ifjú fejlődésére. Különleges kapcsolatuknak, valamint a Mentor álruhájában megjelenő Athéna istennő személyre szóló bátorításának és gyakorlati tanácsainak köszönhetően, az ókori irodalmi műből számtalan tanulságot és bölcsességet, belátást nyerhetünk.
A személynév ’Mentor’ átkerült a latin, valamint más nyelvekbe, mint olyan kifejezés, ami azt a személyt jelöli, aki bölcsességet és tudást oszt meg egy nála kevésbé tapasztalt társával. A leglényegesebb elem a történetben azonban az, hogy Mentor Odüsszeusz számára egy tökéletesen megbízható, bölcs segítő volt. Láthatjuk, hogy a mentorálás egy olyan segítő folyamat, amely helyet készít egy máskülönben gátba ütköző „tanulásnak” - és ez az a pont, ahol a három szerep összeér.
Bármit tanulunk is!
Azt vallom, és praxisom során arra törekszem, hogy sikeres tanulás akkor valósul meg, amikor melegséges, befogadó és elfogadó környezetet alakítunk ki a (bármit) tanulni vágyó számára, amiben önmaga lehet, és ahol időközben egy még jobb ön-magává válik. A segítés csakis kölcsönös bizalom légkörében lesz hatékony. Ezen a ponton azonban már elmosódik a határ a coaching és a mentorálás között, a tanárról vallott nézeteink pedig alapjaiban véve rendülnek meg, és/vagy épülnek újjá.
A kapcsolat
A világos céllal rendelkező kapcsolatba—szintúgy az egyes találkozókba—mindkét fél önkéntesen, önálló döntés eredményeképpen lép be, viszonyuk tehát világos alapokon álló „szerződésre” van fektetve. A „táncrend” mellett azonban a folyamatot szakmailag az teszi sikeressé, hogy a Segítő önreflektív módon van jelen. És ezzel egy izgalmas, mély ismerethez érkeztünk el.
A Segítő nemcsak az idejét, hanem főként aktív figyelmét, empatikus elfogadását adja. Tanácsot nem szükséges megosztania, hiszen miután belehelyezi magát kliense problémájába, a megoldásnak is részévé válik azáltal, hogy ügyfelét egy tanult látásmódtól egy mélyebb belátáshoz, új megértéshez juttatja el. Közös utazásuk során az illető ’aha’ élményei mindkettőjük fejlődését formálják! Mindkettőjükét!
A Segítő ugyanis maga is egy fejlődő, tanulásban levő személy, aki kristálytiszta képpel rendelkezik saját fejlődésével kapcsolatban. Az emberekről és problémáikról való tudása és újabb tapasztalatai folyamatos tanulást eredményeznek számára.
A bizalom és ráhagyatkozás olyan magas foka valósul meg a kapcsolatban, ami olyan témák felszínre kerülését segíti elő, amiket az ember általában lefojt vagy el-némít.
„Dupla vagy semmi”
A segítő folyamat során úgynevezett „kettős tanulás” megy végbe: tanulás, amely egyszerre segít a jelenlegi probléma megoldásában és a jövőbeli következők elkerülésében azáltal, hogy tanulmányozza a probléma folyamatait, elemeit és körülményeit.
A „kettős tanulás” (double-loop learning) magában foglalja a célok és döntéshozatali folyamatok módosítását a tapasztalat tükrében. Kifejtem!
Az első tanulás a célokat és döntéshozatali szabályokat, módokat használja, míg a második lehetővé teszi azok módosítását. A double-loop learning felismeri, hogy egy probléma definiálása és megoldási módja szintén része lehet a problémának, ilyeténképpen ez a módszer, illetve tanulási folyamat rendkívül hasznos vállalati, szervezeti környezetben, hiszen kreativitásra és innovációra ösztönöz, messze továbbmenve a pusztán a változásokhoz való igazodáson vagy a változások elé kerülésen—ami napjainkban oly kritikus kérdés!
Szembe állítva az egyszerű tanulással, amely egy ismételt próbálkozás ugyanazon probléma esetén, de módszerváltás és a cél megkérdőjelezése nélkül, a kettős tanulás messze nagyobb összefüggéseket vesz észre.
„A termosztát automatikusan bekapcsolja a fűtést, ha a szobahőmérséklet 20C alá esik. Ez az egyszeri tanulás. Ám a termosztát feltehetné a kérdést: „miért pont 20 C?”, majd feltárná, vajon más hőmérséklet gazdaságosabb lenne-e a kívánt cél eléréséhez, a szoba felmelegítéséhez? Ez utóbbi a kettős tanulás.” - mondta Chris Argyris a „Hogyan taníts okos embereket tanulni” c. könyvében.
Összefoglalás
Egy ember hozzásegítése ahhoz, hogy tanuljon (ismét: bármit) egy gyönyörű fel-adat. Láthatod, ahogy az illető növekszik, fejlődik, és közelebb kerül ahhoz, hogy beteljesedjen. Nagyszerű tanárok, coach-ok, mentorok és tanácsadók a különbözőségek ellenére két közös vonással rendelkeznek: támogatottjuk iránti mély tiszte-lettel azon dolgoznak, hogy képesek legyenek elérni a céljaikat; másrészt tudatában vannak annak, hogy maguk is tanulnak és fejlődnek: azaz a növekedés a gondolkodásmódjuk legfőbb jellemzője.
Köszönöm szépen, hogy elolvastad! Örömet okoznál, ha megírnád, írásom mely pontokon érintkezik a te értékadásoddal, segítéseddel?
Szeretettel:
Ramóna