A rogers-i humanisztikus tanárképzés és oktatás

Carl R. Rogers humanisztikus elméletével és gyakorlatával forradalmit alkotott a pszichoterápiában, miszerint "a kliens tudja a legjobban". Elévülhetetlen érdeme, hogy lefektette azokat az alapelveket, amelyek leghasznosabbak, úgy a pszichoterápiában, mint a coachingban.

2004 és 2008 között jártam a London University hivatalos tanárképzőjeként működő főiskolára, aminek alapítója és igazgatója, Leslie Simonfalvi, 1984-ben egy szegedi konferencián tolmácsolt Dave Buck MCC számára, akin keresztül megismerkedett a rogers-i alapelvekkel. Kiderült, intézménye már évek óta a humanisztikus pszichológia, a rogers-i alapelvek mentén működik!

A Carl R. Rogers és munkatársai által alapított Személyközpontú Megközelítést Fejlesztő Társaság (ADPCA) szakmai folyóiratának, a ’The Person Centered Journal’ 16. számában jelent meg Leslie írása a rogers-i oktatásról (https://www.adpca.org/journal Vol 16).

Tapasztalatom az, hogy a személyközpontú megközelítést kiválóan lehet adaptálni az oktatásba és a tanárképzésbe. A tanárképzés során jelentős mentorképzésben is részesültem, hiszen az intézmény nem tömegoktatásra állt be, hanem ’díszesektől’ (diszlexia, diszgráfia stb...) kezdve mindenféle címkével (ADHD stb.) megjelölt diákokat fogadott, akiken nyelvtanítás keretében gyakorolhattuk a rogers-i alapelveket. Elsősorban azt, hogy nem könyvet, mégcsak nem is nyelvet tanítunk, hanem embert! A diák nem a tanítás tárgya, hanem saját tanulásának az alanya. Az ily módon indukált, tapasztalat általi tanulás jelentősen befolyásolja a viselkedést. A tanár, a Coach-hoz hasonlóan, nem a tudás egyetlen kinyilatkoztatója, hanem inkább a tanulás facilitárora (ezzel együtt forrás, menedzser, mentor is), amelyet az iskolában a diák, a coachingban a coachee végez.

Emlékszem, már az első évben felhívta Leslie a figyelmünket arra, hogy először nem mi tanítunk, hanem tanulunk! Mégpedig a diákot! Őszinte, feltétel nélküli elfogadással és empátiával foglalkozva velük, fel kell fedeznünk, mi movitálja, hogyan gondolkozik, milyen az érzelemvilága, hogyan működik, milyen a világa, céljai, mindent. Mindezekhez ítélkezés-mentes, őszinte és hiteles személytől jövő érdeklődő odafigyelés szükséges, ami végig jellemzi a tanárt az együtt-tanulásban.

Együtt-tanulás szót használok, mert a rogers-i tanár, illetve coachingban a coach, együtt halad az illetővel, belehelyezkedve az ő világába, hogy megannyi ’aha’ élmény során ő saját maga fedezze fel az erőforrásait. A tanulás így terápia-értékű, örömszerző mentorálás.

Meggyőződésem, hogy minden ember értékes és tehetséges, és értékek olyan különleges kombinációjával rendelkezik, amely megismételhetetlenné és egyedivé teszi. Nem véletlenül írtam szakdolgozatom arról, mennyire fontos a tanár szerepe ahhoz, hogy teljesen funkcionáló személyiségek jöjjenek létre, valamint miként gondozhatja a tehetséget. A Nemzeti Tehetségprogram 2008-ban és 2009-ben is készített velem interjút ebben a témában (ttps://szaszramona.blog.hu/2020/05/05/nemzeti_tehetsegprogram_interju).

A mentor-képzésnek köszönhetően 15 éve gyakorlatom része az érzelmi és szociális intelligencia oktatása nyelvórák keretében. Az angol ugyanis néha csak ürügy, hogy együtt tanuljunk arról, ami a diákot legjobban érdekli. Ettől lesz projekt alapú az oktatás.

Kedves emlékem, ahogy az Óbudai egyetem tanáraival angol óra keretében ’létrehoztunk’ egy skót felvidéki levegőt palackozó üzemet, amelynek célpontja kínai szállodák voltak, hogy légkondicionáló berendezéseibe befecskendezve luxus élményt kínáljon. Parázsló izgalom volt azon az órán is, amikor gimnazistákkal falugyűlést rendeztünk bizonyos kommunikációs elemek gyakorlása céljából, ahol a zöldek képviselőjétől a polgármesteren, a szállodatulajdonoson és a helyeken át a közelgő választásokra lihegő ellenzék politikusaival bezárólag ütköztettük az érveket, vajon turistákat vonzó lepkefarm épüljön-e a közelben, vagy inkább áramszámla csökkentő szélerőműveket telepítsenek.

Az alkalmazott humanisztikus pszichológia főbb üzenetein növekedve tanárként és coachként, meg szeretnék még valakit említeni, aki oktatásmódszertanilag az életszemléletemre is óriási hatással volt. Egy amerikai képzésen tanultam Dr. Martin Seligman-tól, a Pozitív Pszichológia alapítójától, amikor arról tanultunk, miként oktassunk karaktert, személyiséget az órákon. Szavakkal nehezen leírható, mit jelentett számomra a gondolkozásmód pozitív megváltoztatásának az ereje, és csak ajánlani tudom minden Coach-nak, tanárnak, mentornak, bárkinek, aki emberekkel foglalkozik.